Az Aradi Vértanúkra emlékeztünk – Megemlékezés a színházban, koszorúzás a Negyvennyolcasok terén

Ugyanúgy, mint azon az épp 172 évvel ezelőtti napon, az ég is megsiratta a hősies önfeláldozásból, bátorságból és emberi tartásból kivégzőiknek leckét, az egész nemzetnek és az utókornak példát adó mártírokat tegnap, október 6-án, amikor az Aradi Vértanúkra emlékezett a magyarság ország- és világszerte.
Városunkban a szomorkás idő, a szűnni nem akaró eső miatt a megemlékezést nem a megszokott és most is meghirdetett helyszínen, a Negyvennyolcasok terén, hanem a színházban tartották meg délután négy órai kezdettel.

A megemlékezésen a műsort a Kalocsai Thália Társulat tagjai adták, majd Arnold Adrienn, Kalocsa Város Német Nemzetségi Önkormányzata elnöke mondott beszédet.

Milyen más jelentése van ma annak a szónak, hogy HŐS. (…) A mozik és reklámok, az influencerek világa ma egyaránt hősöket kiállt. De ne felejtsük, az igazi hősök sosem mások által, hanem önmaguktól, önfeláldozásukból, tetteik által születtek.” – indította beszédét a szónok, hozzátéve:

NEM ÜRES SZAVAK, LÁTVÁNYOS REKLÁMOK JELLEMZIK ŐKET, (…) HANEM A VÉR-VEREJTÉK ÁLDOZATA, A SZÍVBŐL JÖVŐ ŐSZINTE CSELEKEDETEK, AMELY TETTEKET A SZÍV ÉS A HAZASZERETET, A NEMZET IRÁNT ÉRZETT FELELŐSSÉG VITT VÉGHEZ.

A valódi hősökért tehát nem moziba kell mennünk, hanem tisztelettel és alázattal visszatekinteni történelmünkbe. Evégett idézte a német származású Aulich Lajos honvéd tábornok utolsó szavait:

Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik azt a szolgálatot.” Bár mindenki tanulta az iskolában, a mai magyarság többsége nem tudná felsorolni az aradi vértanúk nevét. Talán fel tudnák idézni Damjanich, Kiss Ernő, Vécsey, Dessewffy és Aulich nevét. És a többiek?

TIZENHÁRMAN VOLTAK!
VOLT KÖZÖTTÜK MAGYAR, NÉMET, SZERB, HORVÁT, SZÜLETETT HADVEZÉR ÉS TÁBORNOK, FORRADALMÁR ÉS KIRÁLYPÁRTI, DE EGYBEN EGYEK VOLTAK: A HAZA ÜGYÉNEK SZOLGÁLATÁBAN, AZ EMBERI TISZTESSÉGBEN ÉS A KATONAI BECSÜLETBEN

– jelentette ki Arnold Adrienn, majd fölidézte a tragikus naphoz vezető eseményeket: ’49. tavaszára kiderült, hogy a magyar ellenállás nem olyan könnyen törhető le, mint ahogy a bécsi udvarban elképzelték.

KOSSUTH LAJOS LELKESEDÉSE ÁTRAGADT AZ EGÉSZ NEMZETRE. BÁR A HONVÉDEK NEM VOLTAK VALÓDI KATONÁK, DE VALÓDI HŐSÖKKÉ VÁLTAK.

Damjanich, Görgey, Klapka, Bem és a többi tábornokok, jórészük nem is magyar – bámulatos hadivállalkozásokat vittek végbe, amiért az osztrák katonák babonásan kezdtek félni a magyar honvédektől – mutatott rá Arnold Adrienn, nem hallgatva el azonban, később a hatalmas túlerővel szemben Görgey legyengült, szétszórt honvédei nem győzhettek. A világosi fegyverletétel után sötétbe borult Magyarország. Haynau szabad kezet kapott a „rendcsináláshoz”, és tizennégy tagú hadbíróságot állított fel, akik

FORMÁLIS MEGHALLGATÁSOK ÉS TÁRGYALÁSOK UTÁN HIRDETTÉK KI A HALÁLOS ÍTÉLETEKET.

A kivégzés reggelén eleredt az eső. A Tizenhárom közül a legfiatalabb 30, a legidősebb 56 éves volt. Sápadtan, de keményen lépkedtek a vesztőhelyre, méltósággal viselték a halált.

Magyar emberként és a Német Önkormányzat Kalocsa elnökeként, valamint pedagógusként szólva kijelentette:

FONTOS ÁTADNI A MAI FIATALOKNAK AZT A PÉLDAÉRTÉKŰ ÖSSZETARTÁST ÉS SZEMLÉLETET, AMELY 1848 ÉS 49 ESZMÉJÉRE IS JELLEMZŐ VOLT, AHOL A KÜLÖNBÖZŐ NEMZETISÉGEK EGY CÉL ÉRDEKÉBEN KÉPESEK VOLTAK ÖSSZEFOGNI.

A történtek nemzetközi visszhangját érzékeltetve nagy német kortárs, Heinrich Heine „Im Oktober 1849” című költeményét idézte:

Wenn ich den Namen Ungarn hör,
Wird mir das deutsche Wams zu enge,
Es braust darunter wie ein Meer,
Mir ist, als grüßten mich Trompetenklänge!

azaz:

Ha e szót hallom, „magyarok",
szűknek érzem német zekémet,
keblemben tenger kavarog,
és mintha trombiták köszöntenének!”

Beszéde zárásaképpen rámutatott: ma is szükség van a közösségekért, a nemzetért tenni vágyó, elkötelezett honfitársakra, olyan hősökre, akiknek a nemzet védelme és szolgálata szívből és meggyőződésből ered, akiknek a magyar hagyományok megőrzése, a kultúra és a függetlenség védelme ugyanolyan fontos, mint 1848-49-ben.
Hogy ebből a szellemségből és értékrendből mennyit adunk tovább örökségül,

HOGY TOVÁBB TUDJUK-E ADNI GYERMEKEINKNEK MINDAZT A HITET, MELYET ELŐDEINKTŐL TANULHATTUNK RAJTUNK, ITT ÉLŐKÖN MÚLIK.

Az ünnepélyes megemlékezést követően dr. Filvig Géza polgármester, Simon Zoltán alpolgármester és Arnold Adrienn koszorút helyezett el a Negyvennyolcasok terén álló emlékműnél.

A nemzeti gyászünnep szónoka csak Aulich Lajos utolsó szavait idézte ugyan beszédében, azonban a többi mártír végső üzeneteit lejegyezték, így a megannyi különböző jellem által hátrahagyott „zárszavak” ma is a nemzet okulására és épülésére szolgálhatnak, amellett, hogy önmagukban is méltó mementóját adják az elegendő mértékben nem tisztelhető hősök bátorságának és áldozatvállalásának.

Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”
(Damjanich János)

Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”
(Dessewffy Arisztid)

Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”
(Kiss Ernő)

Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”
(Knézich Károly)

Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!"
(Láhner György)

Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”
(Lázár Vilmos)

A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”
(Leiningen-Westerburg Károly)

De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”(Nagy-Sándor József)

Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”
(Poeltenberg Ernő)

A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”
(Schweidel József)

Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”
(Török Ignác)

Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”
(Vécsey Károly)