Főhajtás, koszorúzás a 25 éve elhunyt Tóth Ferenc néptánc koreográfus emléktáblájánál

„Tisztelettel köszöntök mindenkit a Piros Rózsa Táncegyüttes Egyesület és Kalocsa Város Önkormányzata nevében!
25 évvel ezelőtt hunyt el Tóth Ferenc, Feri bácsi, aki itt élt a Szent István király út 57. számú ház egyik lakásában. Úgy gondolom, a jelen lévőknek nem kell Őt bemutatni.
Hosszan sorolhatnám az érdemeit, de kérem, engedjék, engedjétek meg, hogy néhány személyesebb gondolatot, emléket osszak meg Önökkel, Veletek.
25 év hosszú idő, de az emlékek nem halványodnak. Sokan emlékeznek a tanítóra, de talán legtöbben azok vagyunk, akiket a hagyomány, a néptánc szeretetével „fertőzött meg”, akiknek a lába még ma is őrzi a kalocsai mars ritmusait, akik nála, vele, tőle tanultunk kitartást, emberséget, fegyelmet. Bejárta velünk a világ szinte minden táját, ahonnan mindig épségben szép élményekkel gazdagodva tértünk haza.
Vittük, hirdettük Kalocsa és a térség népművészetét, kifogyhatatlan kincsét. Megtanított önállósodni, a viseletünket a bőröndben a megfelelő módon elcsomagolni, csizmát pucolni, hajat fonni. A színpadi megjelenés nagyon fontos volt számára erre is nagyon odafigyelt.
5 éves voltam, a húgom 3, amikor először léptük át az úttörő ház küszöbét és megkezdtük az ismerkedést a kalocsai népi játékokkal, lépésekkel. Emlékszem az első fellépésünkre, amely az eperföldi templom udvarán volt, talán tévéfelvétel is készült róla. A „Haj szénája, szénája” című gyermekjátékot adtuk elő. Nem felejtem a keddi, majd a csütörtöki csoport - akkor még így nevezték őket - próbáit, a szerepeket, amiket eljátszhattam. Örömmel idézem fel a régi koreográfiákat. Az
egyik kedvenc a Lósirató volt. Még ma is el tudnám járni, de ezzel itt többen is így vagyunk.
Tudom, hogy a kórházi ágyán fekve is készült az újabb koreográfiára. Mellette halomban álltak a könyvek, kéziratok, de sajnos ezt már nem tudta befejezni.
Hatalmas űr, ami utána maradt. Ahányszor csak táncolunk mindig emlékezünk Rá. Mi, akik még itt vagyunk, igyekszünk továbbmenni azon az úton, amin akár gyerek, akár felnőtt korunkban elindított bennünket.
Csak remélni tudjuk, hogy nem hozunk szégyent az
örökségre, amit ránk hagyott!
A hétfői táncpróbákon a jelenlegi próbaterem falán lévő fotókról Feri bácsi néz le ránk. Jó látni a jellegzetes képeket, melyek felidézik az emlékeket, régi eseményeket.
Köszönjük, amit értünk és a városért tett! Emléke bennünk örökké élni fog! Nyugodjon békében!
Megkérem a jelenlévőket, hogy helyezzék el az emlékezés virágait!” – mondta Kákonyi István, majd elhelyezték a koszorúkat.

Képgaléria megtekintése (5 db kép)

A negyedszázados évforduló különös alkalmat ad arra, hogy megtekintsük a Tóth Ferenc életútját bemutató, 2018 márciusában készült videó filmet.