Június 3-án, pénteken a Szentháromság tér helyett az Asztrik téren tartották a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából rendezett megemlékezést. A koszorúzás előtt szavalatokkal és Katus Györgyné gondolatival emlékezett a város a trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára.
A Himnusz közös eléneklése után az egybegyűltek előbb Jakab Ivett előadásában Babits Mihály Hazám című költeményét hallgathatták meg, majd Katus Györgyné Kalocsa Város Óvodája és Bölcsődéjének intézményvezetője emlékezett vissza az 1920-as trianoni békeszerződés aláírására és annak hazánkra rótt következményeire. Többek között arra, hogy az őshonos magyar népesség öt, a mai állapot szerint nyolc államban találta magát, és vele együtt történelmi és kulturális emlékhelyeinek nagy részét is.
Felidézte, az új határok nem követték az egyházmegyék határait, így a Kalocsai Érsekséget is szétszabdalta a békediktátum. Területének jelentős része a szerb, horvát, szlovén királyságokba került: csupán 33 plébániája maradt, míg 89 a határ másik oldalán helyezkedett el. A területén lévő Erdélyi Püspökség pedig teljesen Romániához került.
Katusné a köznevelési intézmények nemzettudatot erősítő szerepéről is szólt. Mint mondta, az Országgyűlés 2010. október 18-ai ülésnapján határozatot hozott az iskolai Nemzeti Összetartozás Napja bevezetéséről, a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közötti kapcsolatok kialakításáról és erősítéséről a közoktatásban, valamint az ország határain kívül élő magyarság bemutatásáról.
Úgy véli, a köznevelési intézményeink akkor teljesíthetik be feladatukat, ha a június 4-ei emléknap tartalmát, a nemzeti együvé tartozás szellemiségét beépítik mindennapi tevékenységükbe. Ennek gyakorlati megvalósítása, szavai szerint az emléknapnál lényegesen hosszabb távú.
Az intézményvezető elmondta, 2011 óta a kalocsai óvodákban is beépül az óvodai nevelő munkába az emléknap megtartása, a népszokások felelevenítése, magyar jelképek megismerése, a magyaros öltözet, ételek, népi kézművesség, dalok, táncok, népmesék formájában.
Ódáinkban nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyermekek megismerjék közvetlen természeti és társadalmi környezetüket, mellyel erősítjük nemzettudatukat. Minden évben az emléknapot a Kalocsán működő összes óvodával, így a Katolikus óvodával közösen tartjuk.– fogalmazott Katusné, ugyanakkor hozzátette azt is, hogy
az igaz magyarságot nem lehet csak az iskolában, óvodában tanítani. Azt csak a szerető családon belül apától, anyától lehet megtanulni. A magyarságot nekünk együtt kell megtartani a családunkkal. A családdal, amely a társadalom legkisebb alkotóeleme, amely alapja az emberek közötti kapcsolatoknak. A gondolatmenetet továbbvezetve elhangzott, hogy ezekből a személyes kötelékekből alakulhatnak ki a különböző értékek köré csoportosuló közösségek, egyesületek, amelyekből Kalocsán is sok van. Ők segítenek ápolni hagyományainkat, kultúránkat, hitünket, ezen keresztül pedig a nemzeti értékeinkhez tartozás érzését, a haza szeretetét.
„Tudunk-e felülemelkedni?”
Az összefogást nekünk is komolyan kell venni, hiszen ezen múlhat a mi jövőnk. Ennek a történelmi jelentőségű városnak, Kalocsának is a jövője – hívta fel az egybegyűltek és tágabb értelemben véve a város lakosságának figyelmét az együttműködés és együtt gondolkodás fontosságára az intézményvezető, majd a következő kérdést tette fel:
Tudunk-e felülemelkedni egyéni, ne adj’ Isten pártérdekeken felül, és az itt élő szorgalmas, lokálpatrióta kalocsai emberekért olyan döntéseket hozni, lehetőségeket teremteni, mely megtartja őket és a felnövekvő nemzedéket szűkebb hazájukban, a Sárközben? Rajtunk múlik
Katusné beszédét azzal zárta, hogy a Nemzeti Összetartozás Napja ma már nem gyásznap, sokkal inkább az újrakezdés esélyének az ünnepe, amely nem az igazságtalanságba való belenyugvás, hanem a tényekkel való fájdalmas és bátor szembesülést jelenti. Éppen ezért rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e öntudatos, büszke magyarokként élni a Kárpát-medencében a többi európai nép között.
Mert nincs gyönyörűbb az otthonnál, a szülőföldnél, ahol megláttad a napvilágot, ahol szeretteid élnek, ahol az anyanyelveden beszélnek – ezen igaz szavakkal ért véget az emlékező gondolatsor.
Ezt követően az egybegyűltek még meghallgathatták Egyed Eperke és Egyed Menyhért (Csokonai óvoda) előadásában Faltysné Újvári Anna magyar vagyok című versét, majd Kalocsa Város Önkormányzata nevében Kinyóné Lakatos Melinda alpolgármester és Bolvári Ferdinánd képviselő koszorút, a megemlékezők virágokat helyeztek el az Asztrik téren álló Országzászló tövébe. A megemlékezés a Szózat közös eléneklésével zárult.