Húsvétra készülve újra kezembe került az alábbi történet. Megőriztem, mert elsőre is megfogott. „Élet szaga” van.
„Vasárnap, fél tíz. Anya nógat, apa borotválkozik. A lány álmos, dacos. Inkább maradna ágyban, mint misére. Apa indulna, anya sürget. Háromnegyed. A kamasz lelke ágaskodik, a kantár megfeszül. A templomban fanyar, állott papszag. Az egyetlen mondat, ami szívből jön, az utolsó »Istennek legyen hála!« Egy hétig nem kell jönni! A csimborasszó persze húsvét. Végeláthatatlan liturgia! Két »könyörögjetek érettünk« közt súgja az öccsének: »Minket is fölvehetnek a mártírok közé, ha még soká tart.« Anya villámokat szór. Megint vasárnap. Fél tíz. »Miért kell mindig menni?« – kérdezik; hétfői dolgozatra, közelgő érettségire hivatkoznak. Apa felháborodik: Ilyet ne halljak! Mennek. Az értetlenség marad. A pap beszél. »Gyerünk ki« – súgja a testvérének.
Sokáig nem is mennek vissza. Az évek futnak, a testvérek felnőttek. Saját családjaikkal dehogy mennek a »tizesre«, az kész gyerekkínzás. A nagyszülők félszegen érvelnek: »Istenre minden életkorban szükségünk van.« »Az lehet, de nem a misékre!« – vág vissza a fiatalasszony.
Egy újabb húsvét. Később, sokkal később, és magányosan. Az asszony »roskadozva vitte« a lelkét, hogy a háta majd beszakadt a súlya alatt. Hegymenet volt, megszégyenített, porba zuhanó küszködés. A templom hívogató, hűs plató. A szaga ismerős, békebeli. Mise kezdődik, a kín elcsendesül. Valaki nekifeszíti a hátát az ő terhének, és lép, vele egy ütemben. Meggörnyedve haladnak, állomásról állomásra. A lehetetlenen túlra. Megfeszülve; a Jóság meg az én.”
Eddig a történet, de inkább korkép és kórkép egyszerre. A valóság. Lélekébresztőnk lehetne az ünnep igazi megéléséhez. S ha valakinek ez még nem elég, nézze meg Mel Gibson Passio c. filmjét. Aki már látta, annak a keresztrefeszítés borzalmáról nem lehet újat mondani. Elég annyi, hogy nagy volt a megváltásunk ára. Szóról szóra igaz a János evangélium ismert mondata: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (3,16) Ez a húsvét vegytiszta üzenete! Áldott, lelki megújulást hozó ünnepet mindenkinek!
Mészáros István atya
