Kalocsa város hagyományai szerint az augusztus 20-ai ünnepi képviselő-testületi ülés keretében adják át a város kitüntető díjait, amelyek közül a Kalocsa Város Művészetért – Haynald Lajos-díjat ebben az esztendőben Juhász Lászlóné, kézműves vehette át. Méltatását az alábbiakban változatlan formában tesszük közzé.
Az ünnepi testületi ülésről, így az összes kitüntetettről már önálló cikkben beszámoltunk. Közülük most Kalocsa Város Művészetért – Haynald Lajos-díj idei letéteményesének, Juhász Lászlóné, kézművesnek a méltatását ismertetjük:
Juhász Lászlóné, született nevén Vadkerti-Tóth Mária az idei évben, áprilisban töltötte be 88. életévét.
Kilenc évesen, édesanyja elvesztése után hamar meg kellett tanulnia a ház körüli munkákat, édesapja és két fiútestvére ellátását. Kicsi lányként sütött, főzött, mosott, kis széken állva dagasztotta a kenyeret.
16 évesen Kalocsára irányították kéthetes munkára, majd ebből a két hétből már 72 éve él itt. A szerelem tartotta Kalocsán, hiszen férjével ötven évig éltek boldog házasságban.
Juhász Lászlóné a Kalocsai Fűszerpaprika gyárában dolgozott adminisztrátorként. 1991-ben nyugdíjas lett, de ezután sem tétlenkedett. Kiváltotta az iparengedélyt és kézműves vállalkozóként kézi horgolással kezdett foglalkozni. Eleinte butikokba, népművészeti boltokba vitte termékeit, amelyeket országszerte árusítottak, sőt Japánba, Ausztráliába, Németországba és Angliába is eljutottak belőlük.
Számtalan mintájú, méretű terítő horgolásával kezdte, majd kisbabáknak készített sapkát, kalapot, hajpántot, pulóvert. Ezután következtek a hófehér karácsonyi díszek, angyalkák, csengők, fenyőfák, ablak-ajtó díszek készítése. Újításként elkezdett fülbevalókat, karkötőket, különféle kiegészítőket horgolni, amiknek nagy sikere lett és nagyon szívesen hordják vásárlói.
Nyolcvan éve horgol, Kalocsa városának egyik legidősebb hagyományőrzője, és az ország egyik legidősebb aktív kézműves vállalkozója.
A hagyományőrzés anyáról lányára szállt, hiszen tudását az évek alatt átadta, így ma már együtt horgolnak és járnak kézműves vásárokba, fesztiválokra. A hagyományőrzést a mai napig műveli, annak ellenére, hogy a szeme már nem a régi.