Minden bizonnyal Kocsis Zoltán, a Nemzeti Énekkar elhunyt főkarnagya is elismerően szólt volna a nemzet énekkarából alakult 16 fős kamarakórus elmúlt szombati kalocsai fellépéséről, hiszen a nagy mester maga is fellépett és dirigált az általa jó akusztikájúnak mondott Szent István király templomban. A fiatal magyar énekművész-generáció legkiemelkedőbb tagjaiból, előadóművészeiből álló, egyébiránt 80–nál is több tagot számláló kórus kamara együttese a templomot megtöltő közönséget a megszólaltatott műveken túl a tekintetben is elkápráztatta, hogy mire képes az emberi hang. Sokak szerint a legszebb, legkifejezőbb „hangszer”, hiszen az énekművész a saját lényét, hangképző szerveit közvetlenül használja a zene megszólaltatására. Nincs közbeiktatva egy instrumentum, például a legnagyobb, egy orgona, mégis az énekes képes egy egész operaházat, ezúttal egy egész templomot hangosítás nélkül beénekelni. A kalocsai Szent István király templom oltár előtti szakrális terét szombaton pontosan 18 órakor elfoglaló énekművészeket és a zongorán közreműködő Bizják Dóra zongoraművészt már csak azért is méltán fogadta a közönség tapsa.
A koncertet dr. Mészáros István c. prépost, kanonok, a templom igazgatója nyitotta meg, felelevenítve azoknak a nagy tehetségeknek, köztük Kocsis Zoltánnak a fellépését, akik a templom falai között adtak máig emlékezetes ízelítőt művészetükből. Az atya megköszönte, hogy a Nemzeti Énekkar a 100 Koncert 100 Helyszín sorozat kamarakoncertje helyszínéül a kalocsai Szent István király templomot választotta, a város lakóinak igazi zenei csemegét hoztak ajándékba.
Mielőtt a műsorra tűzött, egyébiránt az operairodalom gyöngyszemeit felvonultató darabokra térnék, talán még érdemes elmondanom: a Nemzeti Énekkart eddig több alkalommal, de mindig nagy koncerttermekben hallottam, azonban a teljes kórusból alakult kamarakórus ezúttal más okból nyújtott felejthetetlen élményt.
A közönség úgy érezhette, az énekművészek együtt és külön-külön is szinte lubickolnak az örömzenélésben, és hogy talán így, a hallgatósághoz fizikailag is közelebb közvetlenebbül mutathatják meg azt az egyenként is kivételes tudást amellyel rendelkeznek, és amit közösen kiélni, bemutatni igazán talán a kamaraéneklésben lehet. Tudniillik ebben a 16 tagú formációban a nagy művek előadásakor még inkább mindenkinek, még jobban, még hangsúlyosabban van meg a maga helye és szerepe.
A kalocsai közönség nevében is gratulálunk a jubileumi 100 évhez kapcsolódó kezdeményezéshez, az országjáráshoz, a koncertekhez, és köszönjük, hogy a turné végén még egy olyan közepes méretű városban, mint Kalocsa is művészetük legjavát adták, ezzel is hozzájárulva a Nemzeti Énekkar patinás híréhez.
A kórusirodalom gyöngyszemeit felvonultató repertoár első darabja Vivaldi: Gloria, a második Mendelsshon: Paulus részlet volt. Faure: Requiem részlet, majd Mendelsshon:Éliás-Doppelquartett, Haendel:Messiás-Halleluja című darabja még mindig az első blokkba tartozott.
Az idő múlásával a művek végén felcsattanó elismerő taps érezhetően oldotta a művészek és a közönség közötti távolságot, így Rachmaninoff: Bogodoritse Devo, Rossini: Kis ünnepi mise - Cum sancto spiritu, Mascagni: Parasztbecsület – Húsvéti kórus, mint befejező szám elhangzásakor a művészeket állva ünneplő közönség vastapsa mindaddig nem is csendesedett, míg meg nem szólalt a ráadás darab.
A koncert végén a kamarakórus nevében a zongorán rendkívüli rutinnal közreműködő, egyébiránt narrátorként is kitűnőre vizsgázó Bizják Dóra szólamvezető, zongoraművész, korrepetitor köszönte meg a közönség elismerését. A szólót éneklő Kristófi Ágnes szoprán és az ugyancsak szólóénekesként is bemutatkozó Boros Sándor művészi teljesítményét, valamint Viszló István tenor egy-egy darabban kibontakoztatott karnagyi képességét a közönség külön tapssal is jutalmazta.
Miután dr. Mészáros István atya megköszönte a kamarakórus szívet-lelket gyönyörködtető koncertjét, a kalocsai kötődésű Lehőcz Andrea alt énekkari tagot kérdeztük: milyen érzés volt a szívéhez oly közel álló Kalocsán énekelni?
A fiatal énekes-generáció kiemelkedő mezzo-szoprán tehetsége elmondta:
Édesanyám felmenői révén kötődöm Kalocsához, kislány koromban gyakran jártam, nyaraltam itt, nagyon szép emlékek fűznek a városhoz. Külön öröm, hogy szinte a teljes rokonság eljött a koncertre. A családom régi kalocsai família, egészen az 1945 utáni államosításig anyai nagyapámé volt a mai Kék Duna vendéglő, ezen felül Szabó vendéglő néven a belvárosban éttermet és panziót üzemeltettek, ahol édesanyám visszaemlékezése szerint mindig élő zene szólt. Amikor a pályázati lehetőség megnyílt, első gondolatom volt, hogy Kalocsa mindenképpen szerepeljen a 100 koncert 100 helyszíne között. Örömmel tölt el, hogy a döntéshozók is osztották a véleményemet, és a kalocsai értő, rokonszenves közönségnek is megmutathattuk magunkat.”