Az iskola hagyományai szerint a Szent István Gimnázium patinás épületében megtartott utolsó osztályfőnöki órák után szombaton délelőtt az érsekkerti szabadtéri színpadnál rendezett ünnepségen, közel ezer családtag és barát jelenlétében búcsúztak alma materüktől Kalocsa nagy múltú gimnáziumának 12. osztályos tanulói.
Szombaton reggel a gimnázium virágokkal feldíszített tantermeiben három végzős osztálynak csengettek utolsó osztályfőnöki órára. A 12. A osztályosokat Farkasné Bekes Rita, a 12. B-seket Bedőné Okner Ildikó, a 12. C tanulóit Horváth László osztályfőnök búcsúztatta, majd a diákok tarisznyájukkal a vállaikon énekelve vonultak át az Érsekkertbe, ahol közel ezer hozzátartozó és barát jelenlétében tartották a ballagási ünnepséget.
A szabadtéri színpadnál a végzős diákoktól az iskola többi tanulója nevében a 11. osztályos Németh Gréta búcsúzott, majd Török Luca 12. C osztályos tanuló köszönt el saját és 96 társa nevében az alma matertől, a tanároktól és diáktársaktól.
Felidézte, amióta 1343 nappal ezelőtt először beléptek az iskola kapuján, látható és láthatatlan változások sokaságán mentek keresztül, míg egyenként és közösségként is az „istvánosok” nagy családjának teljes jogú tagjaivá váltak. Társai nevében is köszönetet mondott tanáraik áldozatos munkájáért, szüleiknek az életükért, a nevelésért, a sok jó tanácsért, szeretetért.
Az iskolai zászló átadása után a végzős évfolyamok diákjaitól a tantestület nevében Perity Lajos igazgató búcsúzott, aki beszéde bevezetőjében rámutatott: míg hazánkban már a XIX. század végétől hagyománya van a ballagási ünnepségeknek – a gyerekek napjainkban elballagnak az általános iskolából, az óvodából, sőt már a bölcsődéből is – addig a tanéveket más országokban nem zárják a nálunk megszokotthoz hasonló ballagásokkal.
A továbbiakban azt fogalmazta meg, mit is ünneplünk a középiskolai ballagáson. Úgy vélte, egy fontos mérföldkőnek az elérését, illetve magának a hozzá vezető útnak a megtételét ünnepeljük ekkor. Azt az utat, amelyet a tanulók négy éve, 1343 nappal ezelőtt kezdtek meg, és amelynek ma jelentős állomásához érkeztek. Az ünnepeltek ezt az utat mindannyian bejárták, kisebb nagyobb döccenőkkel, pihenőkkel, sikerekkel, kudarcokkal, örömökkel, bánatokkal. Az út mostani, jelentős elágazásához érkezve, érdemes egy kicsit megpihenni, visszatekinteni a megtett útra, és erőt gyűjteni a következő akadályok leküzdésére.
Az igazgató azt kívánta, attól függetlenül, hogy ki-ki az útelágazás mely útján halad tovább, találja meg azt a célt, amiért küzdeni tud, és bármilyen akadályt is sodor elé az élet, soha ne adja fel.
Perity Lajos beszéde végén visszautalt négy esztendővel ezelőtt mondott, a gimnáziumi tanulmányaik útján a diákokat elindító szavaira, majd ugyanazokkal a Szent-Györgyi Alberttől kölcsönzött sorokkal bocsájtotta el új útjukra őket:
Az iskola dolga,
hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni,
hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat,
hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka
örömére és az alkotás izgalmára,
hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk,
és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni. A ballagási ünnepség végén kiemelkedő tanulmányi eredményéért, közösségi munkájáért és sportteljesítményéért több tanuló vehetett át oklevelet és jutalmat az igazgatótól.
Ebben az esztendőben két tanulót jutalmaztak Szent István Plakettel. Az iskola rangos díját versenyeredményei, kiemelkedő tanulmányi eredményei, közösségi, kulturális munkája, példás magatartása és szorgalma elismeréséül Kenyeres Éva és Varajti Ádám vehette át. Mindketten a 12. C osztály tanulói.
A bensőséges hangulatú, meghitt ballagási ünnepség virágcsokrok átadásával és családi fotózással zárult.
Az oldal támogatója a Hufbau-Akker szaküzlet. További akciós termékekért ide kattints!