Dr. Jéri Tamás: Vagyonhasznosítási Kft. – múlt, jelen, jövő

Egy tudományos fokozattal rendelkező mérnöknek minden bizonnyal már a beszélgetés elején feltehetjük a kérdést: tartalmát tekintve milyen témák köré csoportosíthatók a száz százalékos önkormányzati tulajdonban lévő cég működésének előzményei?

Örülök a sajtó megkeresésének, mert a Kalocsai Vagyonhasznosítási Kft. (Kft.) élén eltöltött több mint 1,5 év után bizonyosan van létjogosultsága, hogy a nyilvánosság számára is áttekintést adjak a várost üzemeltető cégnél folyó munkáról. Annál is inkább, hisz a városüzemeltetés természeténél fogva – nem kalocsai kuriózum – gyakran politikai csatározások terepe. Talán ebből is adódódik, hogy esetenként egymással ellentétes információk látnak napvilágot. Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy az itt elmondottakat nem véleményformálásnak, sokkal inkább objektív alapokon nyugvó, tényszerű tájékoztatásnak szánom, visszafelé mutogatás helyett a problémák megoldása és az előre tekintés a célom.
Ám hogy a konkrét kérdésre konkrét választ adjak, címszavakba szedve: kettő az egyben cégműködés, párhuzamosság, erőforrás pazarlás; nyitott telephelyi ajtók; telephelyen kívüli parkolás; készpénzes üzemanyag beszerzés; átláthatatlan kiadások, bizonytalan bevételek, szabályozatlanság; eszközkezelés, raktározás hiánya; szerződött partnerekkel kapcsolatos hiányosságok; kötelező karbantartások elmaradása; pénzügyi bizonytalanság, szállítói tartozások, kintlévőségek; teljesen leamortizált gépjárműpark, használhatatlan eszközök. Talán ennyi így egyszusszra.

Hosszú a felsorolás, induljunk a kezdetektől!

Induljunk, hiszen igazán az átvételt követő időszak bemutatásával tudok rávilágítani, milyen körülmények vártak rám, honnét indultunk. Polgármester úr megtisztelő felkérése a cég vezetése mellett a rend kialakítására is szólt, hiszen olyan környezetből érkeztem, amelyben elképzelhetetlen a rendetlenség, ezért első pillanattól rendszerszemléletű megközelítést alkalmaztam.

A Kft. jelenlegi jogi formájában két korábbi városi cég, a Parkgondozó-, és a Vagyonhasznosítási Kft. 2019-es összevonásával jött létre. Értelemszerűen az összevonással létrejött cég vezetésére kaptam felhatalmazást a képviselő-testülettől – ellenszavazat, tartózkodás nélkül, mely bizalmat ezúton is köszönöm. Bizonyára kevesen tudják, hogy ez az összevonás csak névleges volt. A gazdasági társaság valóban egy cégvezetői aláírással és egy ügyvezetővel működött, viszont az összevonás előtti különállás megmaradt; a telephelyek önálló életet éltek, gyakran mit sem tudva egymásról. Ezt értetlenül fogadtam, hisz egyetlen Kft. vezetésére kaptam kinevezést.

A felsorolást az „egy cégben két cég” állapottal kezdte. Mit jelentett ez valójában?

Ha a címszavaknál maradunk: párhuzamos működés; pazarlás a humán erőforrással; keresztirányítás, és még számos duplikáció. A két „belső cég” között egy ideig olyan összekötőnek éreztem magam, mintha én lennék az a kapocs a kettő között, aki kicsit hol az egyik, kicsit hol a másik telephelyet vezeti. A két „belső cégben” külön-külön működött karbantartó részleg, gépjárműpark, közfoglalkoztatási részleg, persze a hozzájuk kapcsolódó adminisztrációs munkakörökkel együtt. Ennek a kettősségnek számos „különlegessége” volt, melyek közül a legszembeötlőbb, hogy a dolgozók gyakran még csak nem is ismerték egymást. A Kft-n belül a telephelyeket még mindig az összevonás előtti nevükön emlegették, úgy, mint Park – és mint Vagyon Kft., de nagyobb baj, hogy egyfajta természetes szembenállás is kitapintható volt a kettő között. Mindkét telephely a másikat tartotta „jobb helynek”, egyszóval tetten érhető volt az egyenlőtlenség érzése.

Mondana erre példát?

Előfordult, hogy az egyik telephelyen fennakadás volt valamelyik szakipari munkában, amelyre egyhetes állást követően azt a magyarázatot kaptam: lebetegedett az illető szakember, a kiesés várhatóan több hetet vesz majd igénybe. Arra a kérdésemre, hogy esetleg van-e, aki tud ennek a problémának a megoldásában segíteni, azt a választ kaptam: nincs több ilyen szakember a cégnél. A munkaügy tájékoztatását kérve azonban kiderült, hogy a másik telephelyen (a másik „belső cégnél”) dolgozik egy ugyanolyan végzettséggel rendelkező, hozzáértő szakember, csak neki más a főnöke, és másik – egyébként kevésbé fontos – munkán dolgozik. Talán ebből is látszik, mennyire volt valóság a párhuzamosság, a keresztirányítás, a humán erő pazarlása, és a duplikáció is.

Hogyan kell értelmezni a „nyitott telephelyi ajtókat”?

Talán túlságosan is a zárkózáshoz szoktam az előző munkahelyemen, ezért is éltem meg furcsán a telephelyek nyitottságát. A gépjármű és a személyforgalom gyakorlatilag akadálytalanul tudott ki-, és beáramolni, senki nem kérdezte meg az érkezés, vagy a távozás okát, célját, esetleg az induló rakomány összetételét. Nem értettem, hogy egyes civil autók miért a telephelyen belül parkolnak, amikor számos közterületi parkoló állt és áll rendelkezésre. Azt sem értettem, hogy a munkásoknak miért nem biztosította a Kft. a közterületekre történő kiszállítást, és miért kellett saját civil autóikkal járniuk például a fák gallyazási munkálataihoz. Tény, hogy a cég elég „nyitott” életet élt.

Említette a cég gépjárműparkját is.

A város üzemeltetéséhez a megfelelő gépjárműparkra olyan szükség van, mint egy falat kenyérre. Cél, hogy a körülményekhez képest az állagukat fenntartsuk, vigyázzunk rájuk, hisz mégiscsak komoly értéket képviselnek. Nos, a gépjárművek egy része a rendelkezésre álló zárt, kamerával megfigyelt telephelyen kívül éjszakázott, amit szintén értetlenül fogadtam. Szabályozott folyamatokban dolgozó szakemberként a járművek tankolását igazi „csodaként” éltem meg. A sofőrök a nap végén kaptak a zsebükbe valamennyi – de a gépjármű teletankolásához semmiképpen sem elegendő – készpénzt, hogy menjenek valamelyik benzinkútra és tankoljanak, általában mindenféle kontroll nélkül. Azt, hogy ez a megoldás hatékony volt-e, vagy sem, azt nem minősíteném, de az biztos, hogy ettől szabályozottabb működést is láttam már.
Egy városi cégnek a gépjárművek használatakor is élen kell járnia a szabályok betartásában, ezért felmérést készíttettem a járművek jogszabály szerint is kötelező felszerelésének a meglétéről is. Ez azzal zárult, hogy alig-alig volt fellelhető a kötelező egészségügyi csomag vagy elakadásjelző, nem beszélve az egyéb kiegészítőkről, de használható pótkerék is csak egyes járműveknél állt rendelkezésre. Talán mondanom sem kell, az autók műszaki állapota hasonló képet mutatott, mint a tartozékoké. A gumiabroncsok gyakran foszló állapotban voltak, előfordult, hogy defektet követően pókhálósra szakadtak.

Milyen volt a gazdálkodási fegyelem?

Újdonságot nem mondok azzal, hogy a megfelelő gazdálkodáshoz a bevételeknek és a kiadásoknak egyensúlyban kell állniuk, és többnyire kiszámíthatónak kell lenniük. Természetes, hogy egy város üzemeltetésénél nélkülözhetetlen kiadások merülnek fel, hisz az elromlott eszközöket pótolni szükséges, a fűnyírókba üzemanyag kell, az eltört padokat cserélni szükséges. A járandóságokat ki kell fizetni, a szerződéses kötelezettségeket teljesíteni kell, és még hosszasan sorolhatnám, milyen kiadások vannak.
A bevételi oldalon, az önkormányzati támogatás mellett nélkülözhetetlen a bérbe adott ingatlanokból származó bevételek realizálása, és a különböző szolgáltatások ellenértékének beszedése.

Ezek valóban evidenciák, mi volt ezekkel a baj?

A baj az, ha a kiadások megjelennek, de a bevételek elmaradnak. Mindenesetre egy, addig számomra ismeretlen kifizetési gyakorlatot tapasztaltam. Ha elromlott egy eszköz, például egy vízcsap valamelyik, a cég üzemeltetésében levő ingatlanban, akkor a hibát megállapító szerelő elsétált a csaptelepet forgalmazó kereskedőhöz, a polcról levett árut a „hatékony reagálás” érdekében gyorsan beépítette az elromlott vízcsap helyére, majd a pénzügy az érkező számlát – vezetői jóváhagyást követően – kiegyenlítette. Reagálás szempontjából valóban hatékony az eljárás, viszont legtöbbször csak a kifizetendő számlákat láttam. Kíváncsi természet vagyok, és ha már valamiért pénzt ad ki a cég, akkor szeretném szemügyre venni a terméket, esetleg bevételeztetni a raktárba, majd onnét kiadatni a felhasználás helyszínére. Szabályozott, rendszerbe foglalt beszerzési eljárás nem létezett, a kiadások gyakran látókörön kívül estek. A legjobban egyébként az „tetszett”, amikor egy kockáspapírra írt összesítő volt a kifizetés alapja, természetesen aláírás nélkül.
A pénzügyi helyzet kardinális kérdés. A fizetendő számlák, köztük az önkormányzati épületek és az uszoda közüzemi számlái rendületlenül jönnek és jönnek, azokat a büntető kamat miatt is illik határidőben kifizetni. Az aktuális likviditást jól mutatja a kifizetendő lejárt határidejű számlák nagyságrendje. Cégvezetői tevékenységem elején különösen fájó volt látni, hogy mekkora, kiegyenlítetlen számlakupac áll előttünk. Nem tudtunk minden aktuális számlát kifizetni, mert kiürült volna a pénztárcánk. Az akkori mérleg nem hiába mutatott mínusz 23 millió forintot.

Mekkora volt a kintlévőség?

Sajnos a kintlévőség is tetemes nagyságrendű volt, aminek legfőbb oka a nehéz helyzetben lévő, fizetni nem tudó lakásbérlők voltak. Többen csak halmozták a tartozást, akár milliós nagyságrend fölött is. Az erre irányuló kérdésemre legtöbbször azt a választ kaptam: semmit nem tehetünk, csak tétlenül nézhetjük a nemfizető bérlőket. A havonta fizetendő tételek ismeretében teszem hozzá, hogy ilyen mértékű tartozások eléréséhez több éven keresztüli elmaradásokra volt szükség.

Hogyan álltak a szerződéses partnerekkel?

A szerződött partnereket számtalan ok miatt szükséges igénybe venni, de leginkább a jogszabályi előírásokban meghatározott speciális-, vagy a Kft. által – erőforrás, vagy szaktudás hiánya miatt – kiszervezett feladatokat látják el. Az elvégzett munka színvonala a megbízó vállalkozást, azaz a Kft-t is minősíti, ezért nélkülözhetetlen a megfelelő kontroll. Ebben a témakörben is van egy jó példám, természetesen tényeken alapul ez is. A munka-, és tűzvédelem vonatkozásában a jogszabály egyértelműen fogalmaz, hogy milyen feltételeket kell teljesíteni a munkavállalók munkába állásához, illetve munkavégzéséhez, továbbá az ingatlanoknál milyen tűzvédelmi előírásokat kell betartani. Munkába állásomkor ezen a területen is egy szerződött, egyébként vidéki partner segítette a cég munkáját, megfelelő ellentételezésért. Felelős vezetőként igyekeztem meggyőződni a biztonságos működésről, ezért bekértem az összes, a Kft-re bízott ingatlan tűzvédelmi szabályzatát. Előtte tájékozódtam az aktuális jogszabályi előírásokról, így tudtam, hogy minden 2 hónapnál régebbi tűzvédelmi szabályzat nem felel meg a hatályos előírásoknak, hisz átdolgozást írt elő a jogalkotó. Ezzel okoztam némi zűrzavart, nagyon nehezen kerültek elő a dokumentumok, ha egyáltalán voltak. Óriási hiányosságokra derült fény, de talán a legmegrázóbb, hogy az uszodának, ahol egyébként elég sok éghető anyag található, több mint 5 éve (!) lejárt a tűzvédelmi szabályzata, és már legalább háromszor át kellett volna dolgozni. Csendben megjegyzem, hogy a hiányzó, vagy a lejárt tűzvédelmi szabályzat tudomásom szerint kizárja a biztosítóval szembeni követelést, magyarul egyetlen forint ellentételezésre nem került volna sor tűz esetén. A partner az ellenőrzést követő napon felmondta a szerződését. Kértem az új vállalkozót, hogy minden fontosabb körülményről tájékoztasson a következő, egyébként halaszthatatlan felmérés során. Ekkor évek óta lejárt porral oltó készülékekről, vagy befalazott, használhatatlan tűzcsapokról is felvételekkel igazolt dokumentumokat kaptam. A tűzvédelmi szabályzatok, kiürítési tervek elkészítése gyorsított ütemben is fél évet vett igénybe. Ezzel ugyan kiragadtam egy kirívó példát, de ezen a területen legalább volt valamilyen megbízott vállalkozó. A színpadtechnikai eszközökre ugyanúgy kötelező karbantartást ír elő a jogszabály féléves-, egyes esetekben éves periódussal, elkerülendő például, hogy a városi színház függönye, vagy mennyezete előadás közben szakadjon valakire. Nos, a városi színházban öt évre visszamenőleg (!) nem találtam semmilyen dokumentált színpadtechnikai ellenőrzést, régebbit értelmetlen lett volna keresnem.

Előbb említette az uszodát, ott milyen volt a helyzet?

Tudjuk, hogy az uszoda megérett a cserére, de annak bekövetkezéséig mindent meg kell tenni, hogy kiszolgálja a lakosságot. A gépészeti eszközöknek, szivattyúknak kötelező felújítási, karbantartási periódusai vannak, amely mérhető egységben, általában üzemórában van megadva. Nos, volt olyan fő szivattyú, amelyik háromszor túlhaladta a megengedett üzemórát karbantartás nélkül! Emellett a termálfürdő tetőszerkezete is menthetetlen állapotba került, ezt sajnos az első tavaszi szél részben meg is mutatta.

Nos, a teljesség igénye nélkül ezzel le is zárom az átvételkori állapotok ismertetését, még ha természetesen hosszasan lehetne sorolni az „élményeket”. Remélem, a következőkben az eltelt időszakban végzett munkáról, és hasonlóan izgalmas témákról fogunk beszélgetni – mondta Dr. Jéri Tamás.