A Kalocsán élő, dunapataji származású honvéd hagyományőrző és katonai emlékgyűjtő, Thiesz János 2017 óta minden évben egy emléktúrával tiszteleg a hősök előtt. Az első két évben még egyedül tette, majd harmadmagával, később 5-6 fős csapattal vágtak neki a 15-30 kilométeres gyalogtúrának, amelyet korhű katonai öltözetben és felszereléssel teljesítenek.
Immár nyolcvan év távlatából, a kommunista idők több évtizedes elhallgatása, a történtek feldolgozatlansága után – vagy tán épp azért – napjainkban egyre nagyobb figyelem fordul a Don-kanyarnál 1943 januárjában történt események felé.
Kalocsán a doni hősök tiszteletére állított emlékmű 2000-es felavatása óta minden évben városi megemlékezést tart az önkormányzat. Így volt ez idén is – a megemlékezésről annak másnapján beszámoltunk –, a történelmi eseményeket pedig önálló cikkben foglaltuk össze, dr. Kovács György nyugalmazott honvéd ezredesnek a városi ünnepélyen elhangzott beszéde nyomán.
Immár hatodik éve honvéd hagyományőrzők tisztelgő emléktúrát is tartanak a doni hősök emlékére, amelyről a kezdeményező és szervező Thiesz János számolt be portálunknak.
– Az első két évben egyedül mentem, akkor 15-20 kilométeres távot gyalogoltam. Újabban már 20-30 kilométer közötti távot szoktunk teljesíteni a doni áttörés évfordulójához legközelebb eső hétvége egyik napján, akármilyen időjárási viszonyok köszöntenek ránk, hiszen a Don-kanyarnál helytállt és sorsát beteljesítő katonáknak sem volt más választásuk. Az ottani kegyetlen hideg és nagy hó itt nem jellemző, a kellemetlenséget inkább a ködös, fagyos idő, néha az eső, havas eső és nagy sár jelenti. Ez utóbbiból minden évben bőven kijutott eddig – nyilatkozta portálunknak az ötletgazda, aki azt is elmondta, hogy 2019-ben már többen csatlakoztak hozzá, köztük a dunapataji Tomolik Tamás és a homokmégyi Sereg Péter.
– A harmadik emléktúrára már hatan indultunk el. Nagy örömömre Balázs fiam is belevágott a túrába. 2020-ban hárman vágtunk neki az útnak, 2021-ben pedig csatlakoztak hozzá barátaim, a szintén dunapataji Kovács László, a bátyai Madarász László, valamint újra Balázs fiam, sőt és egy osztálytársa is velünk tartott. A tavalyi évben hatan, az idén pedig öten vágtunk bele a kitűzött távolság teljesítésébe – mondta Thiesz János, aki az idei emlékmenetükről elmondta:
– Volt, amikor Kalocsáról indultunk el, és Dunapataj volt a célállomás. Ezekben az években a pataji Tanya Bisztróban a tulajdonos élelem-utánpótlással és némi szívmelegítővel várta a résztvevőket, amit ezúton is köszönök. Az érintett falvak népe is már ismerősként fogad bennünket, tavaly például az újteleki Zöld Elefánt Büfében kaptunk forralt bort és zsíros kenyeret. Idén viszont Dunapatajon volt a túra kezdőpontja – nyilatkozta Thiesz János, aki az idei túraútvonalat is megosztotta velünk:
A távot természetesen most is korhű ruházatban és felszerelésben teljesítettük. Vasárnap reggel nyolckor indultunk, és a környék pusztáin haladva, Szelid érintésével fölkerestük előbb az újteleki háborús emlékművet, majd a gombolyagi emlékművet is, végül Kalocsán, a doni emlékműnél fejeződött be az utunk. Ezeken az emlékhelyeken tisztelgünk a hősök előtt, és imádkozunk értük”– zárta gondolatait Thiesz János, akitől azt is megtudtuk, hogy Kalocsára háromnegyed öt körül érkeztek meg, majd a doni emlékműnél fél hat körül zárult az idei emlékmenet.