Több száz tisztelője, rokonai, szeretett kórusa, barátai, paptársak és tanítványok vettek végső búcsút Kalocsa város díszpolgárától, a Kalocsa-kecskeméti főegyházmegye zeneigazgatójától a Nagyboldogasszony főszékesegyházban július 21-én, pénteken délután három órakor kezdődött tiszteletadáson, majd a négy órakor kezdődött érseki gyászmisén. Leányfalusi Vilmost végrendelkezése szerint a kalocsai köztemetőben helyezték örök nyugalomra.
Pénteken délután három órakor megszólalt a lélekharang: ekkor helyezték ravatalra Leányfalusi Vilmost, és miközben tisztelői – köztük városunk nevében Simon Zoltán alpolgármester – főhajtással és egy-egy szál virággal vettek tőle végső búcsút, a már diplomát szerzett tanítványai halk orgonajátékkal tisztelegtek mesterük előtt, emelve az egyórás tiszteletadó áhítat ünnepélyességét.
Elsőként Csupor Balázs, a Liszt Ferenc AMI művész-tanára, a legfiatalabb Leányfalusi-tanítvány ült az orgonához, aki gyermekkora óta mestereként tekinthetett rá, majd Szegeden dr. Csanádi László tanítványaként végzett.
Másodikként Kosóczki Tamás, a Bajai belvárosi plébániatemplom orgonistája orgonált.
Végül Kapitány Dénes, a zirci apátsági templom orgonistája szólaltatta meg a hangszerek királynőjét, Leányfalusi Vilmos szeretett orgonáját, aki a gyászmise alatt is zenei szolgálatot adott, a Zsebics Ilona vezette, ez alkalomra a kántorképzős tanítványokkal és az egyházmegye kántoraival kiegészült, az egész kórust megtöltő Főszékesegyházi Énekkarral együtt.
Délután négy órától dr. Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek gyászmisét mutatott be az elhunyt lelki üdvéért.
A főpásztor prédikációjában Leányfalusi Vilmos papi és zenészi elhivatottságát, az utolsó erejéig végzett szolgálatában megnyilvánuló alázatosságát, emberségét, barátságos közvetlenségét, zenészi nagyságát leplező szerénységét, az egyházi zene szolgálatában mutatott szigorú következetességét és a szerető Istenbe és Jézusba vetett rendíthetetlen hitét méltatta, példaként állítva a gyászolók elé.
Bábel Balázs bizonyosságáról tett tanúságot afelől, hogy Leányfalusi Vilmos csatlakozhat a mennyei kórushoz, hiszen már a végrendeletét is így kezdte:
Lelkemet a végtelenül szerető és megbocsátó Isten kezébe ajánlom.”később pedig fontosnak tartotta, hogy a végrendeletben bocsánatot kérjen mindenkitől, akit akaratlanul is bármivel megbántott, egyúttal leszögezve, hogy ő maga is minden sérelmet vagy fájdalmat, amit neki mások okoztak, mindenkinek megbocsátott.
A gyászmise keretében búcsúzott oszlopos tagjától az Országos Magyar Cecília Egyesület (OMCE), amely szervezet nevében a szervezet leköszönt elnöke, Tardi László, a Mátyás templom karnagya és orgonistája, valamint Varga László, a váci Nagyboldogasszony székesegyház és a Váci Szent Cecília Kórus karnagya, egyházmegyei zeneigazgató méltatta az elhunyt egyházzenei életben, a kántorképzésben és az egyházi kórusmozgalomban szerzett elévülhetetlen érdemeit.
Leányfalusi Vilmos életútját, szakmai pályáját tanítványa, Kiss István akasztói plébános ismertette – erről külön cikkben számolunk be.
A gyászmisét követően az egybegyűltek a kalocsai köztemetőbe, ott pedig utolsó útjára kísérték Leányfalusi Vilmos földi maradványait. Koporsóját Bábel Balázs által felszentelt sírba helyezték, a család helyett családját jelentő énekkara pedig gregorián zsoltárénekléssel vett végső búcsút karnagyától. Közvetlenül az ének utolsó hangja után feldübörgő mennydörgéssel fejezték ki az égiek az együttérzésüket, majd az el is siratták a Nagytemplom karnagyát: esni kezdett az eső.
Az első esőcseppek a temetőből kilépve hullottak a sírtól távozókra, majd nem sokkal később rázendített, de kisvártatva kisütött a Nap, és szivárványt, a Szövetség – vagyis az isteni kegyelem – jelét festette az égre.
Így távozott a földi árnyékvilágból Leányfalusi Vilmos, akinek halála nemcsak a rokonságnak, nemcsak a hitéletben aktívan résztvevők közösségének, nemcsak az egész életében szolgált Anyaszentegyházának, hanem Kalocsa városának is pótolhatatlan veszteséget okozott.
Nyugodjon békében!